2015. máj 25.

Ne építs gondolkodó gépet… megint! Bosszúállók 2: Ultron kora kritika

írta: KulTi
Ne építs gondolkodó gépet… megint!  Bosszúállók 2: Ultron kora kritika

Kezdjük a végével: szinte hihetetlennek tűnik, de ahhoz a ritka esethez van szerencsénk, amikor a második rész jobb, mint az első!

Az Ultron kora egyszerre viccesebb ÉS komolyabb a Bosszúállóknál, és bár nem hibátlan (lásd később), de ezek egyrészt nem hibák (például volt, aki nem értette, hogy került a Jogar a SHIELD-től a Hidrához: nos, az Amerika Kapitány 2 – és ha jól hallottam, az Agents of SHIELD sorozat – erre tökéletes választ ad), másrészt a film erényei okozta nagylelkűségünkben könnyedén átsiklunk felettük.
bosszuallok-2_artwork_20140726173940_original.jpg

Marvel

Az akciójelenetek fényképezése üdítően javult az első rész óta: szinte már követhető, hogy ki kit üt, rúg vagy dob meg. Nagyon fontos, hogy a csapatmunka végre az akcióban is megjelenik, és amikor nem, akkor annak meg is vannak a következményei. Ami pedig Vasember és Hulk johannesburgi balettjét illeti, az valami elképesztő. A pozőrség-adagoló is talán csak két alkalommal borult ki túlzottan (khm, közös ugrós jelenet lassítva az elején, khm, a világvégegép védelme a végén…), így ezzel is elégedettek lehetünk.

Nem példanélküli, de rendkívül dicséretes, hogy a civilek védelme még hangsúlyosabb, mint az első filmben: hőseink tulajdonképpen lazán lenyomhatnák a hatalomtól megittasult Ultront, ha azzal nem veszélyeztetnék ártatlan (és hőseinkért kezdetben csak mérsékelten lelkesedő) civilek életét. Hány nagyszabású akcióorgiát tett már teljesen súlytalanná ennek az egyszerűnek tűnő körülmény teljes hanyagolása! Mondjuk talán egy kicsit több eredeti megoldást még elviselt volna a téma, de üsse Hulk, nem hasogatom a szőrszálat.

mark-ruffalo-helps-a-good-cause-1600x900.jpgMarvel 

A fő karakterek szerepe kiegyensúlyozott. Ez fontos, szóval leírom még egyszer: a fő karakterek szerepe kiegyensúlyozott. Érezzük át ennek a súlyát! Van a filmben, te jó ég, tíz (!) fontosabb karakter, akiknek mind megvan a maga jelentős szerepe a cselekményben. Egy percig se éreztem, hogy Thor vagy Hulk csak pitykedísznek van ott, és akkor még nem beszéltünk a Fekete Özvegy, vagy még inkább Sólyomszem kulcsfontosságúvá (!) tételének hallatlan eleganciájáról. Ezek után azon rinyálni, hogy Fury, Sólyom vagy Hadigép nem kapott elég teret, hát, elég telhetetlen dolog.

Közbevetett megjegyzés: nem szeretném túlragozni a témát, de aki szerint a filmben a Fekete Özvegy egy bajbajutott hölgy, netán megmentésre váró hercegkisasszony, az szerintem nem ugyanazt a filmet látta, mint én.

És akkor még ott van Ultron. Kerülném a szuperlatívuszokat, de hiába: Ultron az eddig legviccesebb és legijesztőbb, egyszóval a legjobb filmes Marvel főgonosz. Önmagában is komplex és izgalmas karakter, és akkor még ott a felemás kapcsolata az „apjával”, Tony Starkkal: a film izgalmas vonulata, ahogy Ultron a kettejüket összekötő hasonlóság ellen küzd. Továbbmegyek: Ultornnak ott lehet a helye a legjobb főgonoszok válogatásban akkor is, ha az nem csak a Marvel- vagy képregény-filmekre korlátozódik. És van egy olyan érzésem, hogy a jövőben láthatjuk még őkelmét: gyanúsan nem láttunk semmit az utolsó test megsemmisüléséből…

Ami az ikreket illeti, elégedett vagyok velük, bár Wanda több lehetőséget kapott. Szerintem így volt jó, ahogy történt, és remélem, hogy nem fogják visszacsinálni, mert az ilyesmi teljesen megöli a drámát, a MCU már így is túl sokat használta (ebből egy is sok, és már kettő volt). Azért érdekes lesz az X-Men: Apokalipszis ikreivel összevetni.

tumblr_nntvjyytcp1rd8y4ao9_500.gif

A humor kifinomultabb és önironikusabb (Tony Stark „Őrült tudósok vagyunk.” beszólása csillagos ötös), és nem véletlen, hogy Vasember mellett Ultron az egysorosok fő osztogatója. (hm, a MCU-ban bajban lennék ezzel a kijelentésemmel…) A poénokat Whedon jó ütemérzékkel használják a feszültség és a dráma oldására és ellenpontozására, így a film sötét oldal nem válik nyomasztóvá, sőt, időnként olyan érzésünk támadhat, mintha egy jó (!) vígjátékot néznénk. A Mjölnires poénkodás pedig nem csak céltalan, bár nagyon szórakoztató szkeccs, hanem a történet egyik komoly (bizalmi) kérdésének megoldását is előrevetíti.
af138b19bf4219ac26610629041f93e5.jpgMarvel

Pár szót a negatívumokról is. Nagyon tömény. Tulajdonképpen minden egyéb hiányossága ennek a következménye. Bármennyire is élveztem, de egy csomó ember egyszerűen képtelen ennyi ideig és ennyi felé figyelni, annyi minden van belezsúfolva. Viszont amit több kritika is kiemelt, hogy nagyon érződik a filmen a második részek betegsége, az átvezető szerep, azt én egyáltalán nem vettem észre (mondjuk nekem a Star Warsból is A birodalom visszavág a kedvencem). Lehet, hogy még kétszer-háromszor megnézve jobban kiütköznének a hiányosságai, de ez csak feltételezés.

Jó, egy valamit azért kiemelnék. Ultron robotseregét. Oké, tény, hogy gyorsított ütemben készültek, valószínűleg fröccsöntött műanyagból és használt mosógépekből, de talán egy mesterséges szuperintelligenciának nem olyan robotokat kéne terveznie, amik egy fejlövéstől összeesnek (de hol van ez az előző rész hihetetlenül béna „inváziós” „seregétől”!).

bosszuallok_ultron_kora.jpg

Marvel

És a Fekete Özvegy ruháján a funkciótlan neoncsíkoktól idegbajt kaptam.

És mi az, hogy fél-egy órát kivágtak a rendezői verzióból?

Összefoglalva: az Ultron kora olyan, mintha A Tél Katonája találkozna A Galaxis Őrzőivel, és persze Joss Whedon rendezte (ami már önmagában rengeteget elárul – a mester életműve nagyon emblematikus és meghatározó része a popkultúrának). Ha valaki eddig utálta a szuperhős-filmeket, az nem most fogja megszeretni őket, de aki szereti őket, annak kötelező!

 

8/10

 

BárD

Másodközlés - Genjutsu.hu

Szólj hozzá

ajánló