Itt mindenki megőrült. Ezt el kell fogadnunk, hogy élvezhessük a Mad Max: A harag útja című filmet. De ha sikerül elengednünk a józan észt, akkor remekül fogunk szórakozni.

Ez a film törékeny alkotás. Egyetlen szikrányi szkeptikus kétely, hogy nézőként nem fogadjuk el a képtelen világot, vagy a szereplők hülyeségén felhúzzuk magunkat, vagy a történetvezetés csacskaságai miatt felháborodunk, képes lehet arra, hogy tönkretegye a szórakozásunkat. És ezért igazán kár lenne, mert A harag útja alapvetően egy nagyon szórakoztató film.

Village Roadshow Pictures

A látványvilág, a járművek, a jelmezek és kellékek, egyszóval a bizarr poszt-apokaliptikus vízió tárgyi megvalósítása lenyűgöző és pazar. A fényképezés szemet gyönyörködtető, és a szűrők használatával (sárga, kék, megint sárga) szépen tagolják a filmet. Az akciójelenetek impozánsak és grandiózusak (időnként kissé talán túl grandiózusak: az öcsém, akivel együttnéztük a filmet, egy senki által le nem lőtt, de mégis meghaló fickó miatt háborgott)

Village Roadshow Pictures

Amit ne keressünk a filmben, a logikán és a józanészen kívül, az a színészi játék. Mondjuk sok szükség nem lett volna rá, de a giccsmérő egyszer-kétszer azért felrobbant, oda kellett volna némi színészi karizma is a zord pillantások mellé. A két főszereplő, Max és Furiosa* – Tom Hardy és Charlize Theron megformálásában – kemények, mint a vasszög, és… és nagyjából ennyi. Ja, és még kísérti őket a múlt. És tényleg ennyi. Viszont amikor laposra verik egymást, azt órákig elnézném.

Village Roadshow Pictures

A fentiek alól kivétel Nicholas Hoult, akinek azért annyi előnye volt a többiekkel szembe, hogy a karaktere, Nux, legalább kétdimenziós figura, némi jellemfejlődéssel. A karakterek kibontatlansága egyébként egy érzékeny pontja a filmnek, ami csökkenti a néző bevonását az eseményekbe. Azért pár szép pillanat akad**, de ennél talán többet is elviselt volna az akcióorgia.

Village Roadshow Pictures

Visszakanyarodva (kézifékes fordulóval) a látványvilághoz: rendkívül dicséretes, hogy CGI csodák helyett valódi helyszínek és díszletek szerepeltek a filmben, valódi járművekkel és pirotechnikával. Meg is látszik a befektetett hatalmas mennyiségű és művészi tehetségű munka a végeredményen. Az „ilyen még soha nem volt!” szerű szuperlatívuszoktól tartózkodnék, de tény, hogy nagyon erős és hatásos képsorok pörögnek a szemünk előtt.

Village Roadhow Pictures

És akkor még az olyan színes kis részletekről, mint a zenészkocsi vagy a film elején a kétfejű gyík, még nem is beszéltünk. De nem is beszélünk, mert ezt a filmet elsősorban látni kell, és csak másodsorban hallani, még a kiváló filmzene dacára is.

8/10 

*: nem állítom, hogy ez a filmtörténelem legviccesebb neve, de azért versenyerős – röhögés nélkül még legépelni se tudom

**: például a „Lett volna egy öcsém!”

BárD